Délelőtt, miközben hazafelé sétáltunk, városszerte nagy fűnyírásba botlottunk. Egyesével rá kellett csodálkozni minden fűnyíróra, és bácsira. Természetesen a kommentárt sem maradhatott el:
" A bácsik lenyírják a füvet, hogy könnyebben tudjál benne sétálni." vagy: " Igen, ott is van egy fűnyírós bácsi." illetve: "Nem kell félni, ez is csak fűnyíró, csak kicsit nagyobb. Nézd, a bácsi sem fél tőle."
Miután átjutottunk a kritikusnak hitt játszótéren, (fűnyírók, hinták) másik kedvenc szórakozásának hódolt, miszerint a lépcsőházak előtt lévő 2-3 lépcsőfokon való felsétálás, ott koszos (nehogy végig puszilgasd :P) Tükörbaba ellenőrzése, kis csevegés vele, majd segítségemmel való lelépcsőzés. A lépcsőház előtt viszont állt egy "bácsi", aki az egészet végignézte és természetesen külön műsort is járt Neki. ÉS ekkor:
Én: "Bácsi" Csenge: Báci!, majd gyors korrigálás "Ácsi!" És közben százzal húzogatta a nóziját, és vigyorgott, mint a telihold. Itthon is elismételte: Áci! Ezzel szinte az összes lehetőséget kilőttük, a következő már az eredeti bácsi lesz talán. :D
